Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Vonattal Indiában

Feltöltve: 2007-04-18

Indiára egy jelző illik a legjobban, ez pedig a „hihetetlen”, amelyet az ország turisztikai hivatala is szlogenjéül választott. Hihetetlen fényűzés és ugyanakkor hihetetlen nyomor uralkodik egymás mellett.

Minden, ami az utazáshoz, minden, amit az utazásról tudni kell!

Előzetes AZ UTAZÓ magazin 2007. április-májusi számából.

Luxuskörúton a maharadzsák nyomában

Indiára egy jelző illik a legjobban, ez pedig a „hihetetlen”, amelyet az ország turisztikai hivatala is szlogenjéül választott. Hihetetlen fényűzés és ugyanakkor hihetetlen nyomor uralkodik egymás mellett. A Delhi repterén földet érő látogató jó, ha felkészül egy kulturális sokkra. Ám igaznak bizonyult az a tézis is, hogy ha az ember nem fordul vissza rögtön a reptérről, akkor imádni fogja Indiát.

Tapasztalt utazók elmondása szerint India a közlekedési káosz megtestesítője, mivel soha nem lehet kiszámítani, hogy egy út mennyi időt vesz majd igénybe.Emellett pedig előfordulhat, hogy akár egy négycsillagos szálloda is nélkülözi az angol WC-t, így aztán az Orient Expresszre hasonlító vonatkirándulás tűnt a legjobb megoldásnak India Rajastan tartományának felfedezésére. Ráadásul igen vonzó, hogy éjszaka, alvás közben jut el az ember egyik városból a másikba, tehát optimálisan ki lehet használni az ébren eltöltött időt. Viszont volt még valami más is, ami óriási befolyással bírt az út kiválasztásánál, ez pedig a rádzsák és maharadzsák világának túlfűtött romantikája, amiről az európai embereknek csak körvonalazott elképzeléseik vannak.

A The Luxury Trains cég királyi kényelemmel kecsegtető vonata az európai viszonyokhoz képest nem tartozik a luxuskategóriába, viszont minden tekintetben kielégítő, és szinte hihetetlen, hogy Indiában vonaton ezt a színvonalat tudják produkálni. A hálófülke faborítású, az ablakon selyemfüggönyökkel, a tusolós, angol WC-s fürdőszobában a sampontól kezdve a testápolón át minden be van készítve, amit egy luxusszállodában elvárunk, a törülközőket pedig minden használat után kicserélték – naponta kétszer is. A vagonban található négy fülkéhez tartozik egy utaskísérő, egy érett korú férfi steward asszisztenssel, akik kiszolgálják az utasokat, felszolgálják a reggelit, és gondoskodnak minden kényelemről. Az utazás rendszere, hogy reggelre megérkezik a vonat egy radzsasztáni városba, ahol buszok és egy helyi idegenvezető várják az utasokat egy egész napos kirándulásra.

Az ebéd általában nagyon előkelő helyen, luxusszállókban van, vacsorázni pedig már a vonaton lehet. A vonat minden kényelemmel el van látva: minden vagonban négy kupé található, ezekből kettő franciaággyal, kettő pedig két különálló ággyal van felszerelve. Pótágy mindkét esetben egy felső lenyitható ágy formájában van jelen, a „hálószobához” pedig természetesen saját fürdőszoba is tartozik. A vagon végében társalgó található, itt szolgálják fel a reggelit, valamint egy bár és két étterem szolgálja az utasok kényelmét. A vonathoz nem szokott utasok közül az első éjszaka senki nem aludt a rázkódás miatt, a másodikon már úgy megszoktuk, és annyira elfáradtunk, hogy jobban aludtunk, mint itthon. Sokat számít, hogy az ember rendesen le tud zuhanyozni, akár hajat is tud mosni, még adaptert is adnak, hogy a hajszárítót be lehessen dugni. A fürdőfülke tehát minden igényt kielégít, viszont annyira pici, hogy egy túlsúlyos férfi már nem férne el benne kényelmesen.

A vonatkirándulás előtt két napot Delhiben töltöttünk, ami bár óriási város, mégsem London vagy Párizs, amelyet egy hét alatt sem lehet megismerni. Számunkra Ódelhi érdekesebb volt, a fő látnivalója a legnagyobb mecset Indiában, a Jami Masjid, amely a XVII. század közepén épült vörös homokkőből, a város fölé magasodva, és Indiában lévén nyugat felé néz! Innen fentről jól átláthatók az óváros kacskaringós, hihetetlenül szűk utcái, amelyekben egy biciklis riksázást nem lehet kihagyni, valamint Ódelhi másik különleges látnivalója, a Vörös Erőd.A mecset tulajdonképpen egy óriási elkerített tér, a fő imacsarnok a belső udvarban található, és három márványból készült hagymakupola díszíti. Nem szabad elfelejteni, hogy vinni kell zoknit, hiszen a mecsetbe tilos cipőben belépni. Újdelhit viszont az angolok építették fel 1912-től 1929-ig, ünnepélyes átadására azonban csak 1931-ben került sor. Két angol építészt bíztak meg a tervezéssel, így ez a város egyenes sugárutakkal, óriási parkokkal és természetesen az összes középülettel is büszkélkedhet. Az épületeken keverednek a hindu, a keresztény és a muzulmán motívumok, az egész városra tehát a kultúrák keveredése jellemző. Érdemes megnézni a Rashtrapati Bhavant, az elnök palotáját, a Parlamentet és az India Gate elnevezéssel illetett első világháborús emlékművet, amely a párizsi Diadalívre emlékeztet.

Nekünk sikerült bekerülni Újdelhi legszebb szállodájába, az Imperialba, ez az egyetlen szálloda, amelyet az angol gyarmatosítók kényelmét szolgálva eleve beleterveztek a városképbe. Még az európai és a hindu kultúrát fantasztikus jó ízléssel egyesítő berendezését is megtervezték, itt minden műtárgy egyedi, kézi munka, a teljes berendezés a tízes-húszas évek stílusát, az art deco és a szecesszió egyfajta különleges keverékét testesíti meg. Az idegenvezetők kedvelt célja még Indira Gandhi háza és az a ház is, ahol Mahatma Gandhi utolsó éveit töltötte, és ahol megölték. Az is hihetetlen, hogy ennek a békés népnek szinte minden nagy vezetője gyilkos merénylet áldozata lett, és a kormányzati negyed is tele a haditengerészet, a légierő és a többi hadnem reprezentatív épületeivel. Az ember itt találkozik azzal, hogy India egy hadban álló ország, amely fél a terrorizmustól…

Indiáról bővebben Az Utazó magazin 2007. április-májusi számában olvashat.